Valami régi, valami új – Életrevalók

Philippe, Abdel

Akik látták már az Életrevalókat, azok tudják, hogy a film igaz történeten alapszik. Azzal talán már kevesebben vannak tisztában, hogy a film sikere után, 2012-ben Magyarországon is kiadták a mű alapjául szolgáló könyvet azonos címmel. Habár eredetileg Franciaországban csak egy kötet, a Második nekifutásra jelent meg 2001-ben, majd ezt egészítették ki az Ördögi őrzőmmel és e két könyvből jött létre, új bevezetővel az Életrevalók papírformában. Azt azért még hozzá kell fűzni, hogy eredetileg a mű címe Érinthetetlenek, csupán a magyar fordítók úgy gondolták, hogy az Életrevalók cím életre valóbb.

A történet egy gazdag fickóról szól, aki 42 éves korában nyaktól lefele lebénult egy siklóernyős baleset következtében. Családja, barátai és főként felesége támogatásával megpróbál mozgásképtelenül is új életet kezdeni, pontosabban újra élni. Többnyire erről szól a Második nekifutásra. Az Ördögi őrzőm könyve, pedig folytatja a történetet, csupán nagyobb szerepet kap Abdel, Philippe Pozzo di Borgo arab ápolója és az ő kettőjük kapcsolata, barátsága.

Aki a könyvet úgy olvassa el, hogy már látta a filmet, abban felmerülhet az, hogy a filmbeli karakterek szerethetőbbek, viccesebbek, harmonikusabbak a kapcsolataik. Igen ez igaz is Omar Sy, François Cluzetlehet, bár ez a befogadótól is függ. De azt már nem lehet állítani, hogy igazibbak. Hogy is lehetne? Hiszen a film csak az igaz történeten és a könyvön alapszik! Viszont, mint ahogy ezt már megszokhattuk, vannak kisebb nagyobb eltérések a két mű között, valamint a művek és a valóság között. Maga az író, fogalmazza meg az új kiadás bevezetőjében: „Egy önéletrajz mindig tele van szándékolt vagy akaratlan elhallgatással és hazugsággal.” Tehát még a könyv se mutatja be számunkra a tökéletes igazságot, a valóságot, úgy ahogy az megtörtént, ahogy azt a szereplők átélték. Persze, nyilván közelebb áll a valósághoz, mint a film. Kissé talán nyomasztó is, hogy egy-egy múltbéli történet elbeszélése közben, akár a jelenbe, vagy egy közelebbi múltba ránt minket a szerző néhány mondatos fájdalmasan valóságos állapotleírásával. Viszont pont ettől válik átérezhetőbbé, valóságosabbá a könyv. Azt hiszem, ez a könyv-film összehasonlítás jó lehet arra is, hogy az ember kicsit felmérje magát. Mennyire is tud szembesülni a keményebb, nyersebb valósággal, egy ideologizált életképpel szemben?

Share Button