Jó hír: A Style Beyond Crew Debrecené

Újabb büszkeséget mutatunk be a helyi kultúrában, és ezúttal egy egész csapattal van dolgunk. Break, hiphop, barátságok. Egy interjú erejéig a bőrükbe bújhattok, amit Lakatos Csabával, a Style Beyond Crew egyik alapítótagjával készítettünk.

Sub.hu: Hol ismerkedtél meg a break kultúrával?

Lakatos Csaba: Ez a véletlennek köszönhető. Középiskolában volt egy évfolyamtársam, aki elsőként ismerkedett meg azokkal a srácokkal, akik mostanra már csapattársaim lettek és az ő unszolására mentünk le a Kis Kossuthoz. Ott indult ez az egész: odamentünk, próbáltuk, abbahagytuk, próbáltuk, abbahagytuk. Utána áttelepültünk, és a Honvéd utcán levő régi csarnokot birtokoltuk, ami már nem volt használatban. Itt mentek az edzések, akkor még olyan 15-20 fővel egyszerre.

Sub.hu: Ez mikorra datálható?

Lakatos Csaba: ’99-2000 környéke. Nagyon régen. Utána szépen lemorzsolódott mindenki, akinek le kellett és maradtunk öten, akik aktívak. Ott indult a kis csapatunk „karrierje”. Érdekes folyamat volt. Először csak nyomtuk, nyomtuk, nyomtuk, utána átváltott lokális fellépésekbe a dolog: iskolai rendezvények, városi rendezvények, céges rendezvények, de mind minimálban, pénz nélkül. Örültünk a lehetőségnek, hogy megjelenhettünk az utcán. Aztán szépen „nőttük ki magunkat”. Kaptunk komolyabb lehetőséget, a saját tudásunk is komolyabb lett és jöttek a nagyobb rendezvények. Például rádiókkal mentünk turnézni: City Rádióval, Max Rádióval; komolyabb városi rendezvényeken jelentünk meg; regionális rendezvényeken. Országszerte elindultunk különböző helyszínekre, persze közben csatlakoztunk versenyekhez is, de eleinte csak azért, hogy egyáltalán bejussunk és ne kelljen fizetni. Később már azért indultunk versenyen, mert láttuk is értelmét, hogy induljunk, aminek többfajta kivetülése is volt. Nem kevés helyezésünk lett: 1. hely, 2. hely, 3. hely, legjobb műsor, egyéni érvényesülések is voltak, duóban is nyertek, tehát nem teltek unalmasan az évek. Mindezek mellett, pedig mindenkinek ment a saját kis élete, suliba jártunk, dolgoztunk, tehát nem volt egyszerű összeegyeztetni, de szépen egyben maradtunk és látványosan fejlődtünk. Ha csak az elmúlt 15 évre gondolunk vissza, lehet látni hány csapat kihullott. Jelenleg, ennyi idő elteltével, talán két, esetleg három olyan csapat van az országban, aki ugyanabban a felállásban van, mint mikor elkezdték. Mi jövőre ünnepeljük a 15. évfordulónkat. Kisebb-nagyobb változások voltak, nem mondom, hogy zökkenőmentes volt, de ugyanaz az 5 ember meg van még Debrecenben. Végigkövettük a debreceni próbálkozásokat is, de az utánunk következőknek nem sikerült különösebben mély nyomot hagyni maguk mögött. A divat hamarabb meghatározta a táncukat, mint maga a kultúra. Senkiben semmilyen rosszindulat nincs, csak láttuk, hogy néhány nagyon jó képességű srác milyen könnyen elcsábítható volt kétes tánciskolákhoz. Ebből kifolyólag felvettünk egy bizonyos mennyiségű arcot, ami sosem az embereknek szólt, hanem annak, amit csináltunk. Szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt a kultúrát úgy képviseljük, ahogy elkezdtük, normálisan. Sok sót, borsot kaptunk az elején, mert nem gondolták, hogy idáig el fogjuk húzni, de eltelt 15 év lassacskán és mi még mindig ugyanúgy fennállunk. A sok rossz szó átváltott a jó irányba, mert nem lehet eltekinteni attól, ami mögöttünk van. Nem feltétlenül vagyunk a legeredményesebb csapat, én sem vagyok a legeredményesebb táncos, amit ki is hangsúlyozok, de ott van mögöttünk 15 év és ha Debrecenről van szó ebben a kultúrában, vagy a hip-hop kultúrában, akkor első körben gondolnak ránk. Reprezentáljuk magunkat versenyeken, együttműködünk más táncosokkal, sőt egy csapattársamnak már van tánciskolája is. Nekem is vannak lehetőségeim tanítani, amit nem is nagyon neveznék tanításnak inkább kultúraképzésnek, ahol megmutathatom, hogy a b-boying miként része a hip-hop kultúrának.

Sub.hu: Nevesítenéd az 5 embert a csapatotokból?

Lakatos Csaba: Persze. Van Makk, ő a poweresünk, van Nagy Zsolti, ő volt az első akihez csatlakoztunk Sanyikával, ő már kint él Németországban és megszületett a babája, de ugyanúgy továbbra is csapattársunk csak az ő élete más irányba indult. Illetve van Kis Zsó még, akinek az Evolution of East néven működik a tánciskolája, még ő is a debreceni mélykultúrához tartozik. Így vagyunk hivatalosan öten, mindig is így voltunk.

Sub.hu: Mi az oka annak, hogy mások felbomlottak ennyi idő után, ti pedig nem?

Lakatos Csaba: Mi egymásért dolgoztunk. Együtt értünk el mindent, együtt kezdtünk el mindent, az első 8-10 év reggeltől estig egymással telt. Nem volt olyan nap, amit nem edzéssel vagy egymással töltöttünk volna. Itt aludtunk, ott aludtunk, ide mentünk, oda mentünk, de mindig együtt. Másoknál sokszor láttunk olyat, hogy egy-egy verseny erejéig megvariálják a saját csapatot, kirúgnak valakit, bevesznek valakit, hogy erősebb felállásban indulhassanak. Nekünk ez nem volt megkérdőjelezve, ez van, ez Debrecen, ezeket tudjuk csinálni. Ha jó, jó, ha nem, nem, de legalább a saját kis dolgunk, amit felépítettünk. Erre büszkék vagyunk. Nem a legeslegjobb csapat vagyunk az országban, de az erős mezőnybe tartozunk.

Sub.hu: Hogy néz ki egy edzésetek?

Lakatos Csaba: Az edzésen nálunk az volt a jellemző, mint a Keletieknél, hogy körtáncszerűen gyakorlunk, nem pedig mindenki magának. Bemelegítünk, aztán mindenki elkezdi folyamatos váltással gyakorolni a sajátját, egy bemegy, egy kijön. Régebben persze, amikor még kezdtük, 4-5 órás edzéseket csináltunk, semmiben sem fáradtunk el. Most azért komolyabb dolgokkal próbálkozunk, komolyabb szinten is működünk. Sajnos az időnk is kevésbé engedi, hogy mindenki jelen legyen, de azért ugyanez a bemegy- kijön módszer van, ami vagy 1 óra, vagy másfél, de aktív és folyamatos. Segítünk egymásnak. Látni kellene inkább. Sokan akarnak breakelni, mert könnyűnek látják. Bemegyünk, forgunk, milyen egyszerű. Ez valahol egy elismerés is, mert ha valaki úgy látja, hogy könnyű, akkor csináljuk könnyedén és jól. Amikor persze elkezdődik a tényleges munka, sok a buktató is. Az első lépések nem nehezek, a basic-ből viszont át kell menni a következő mozdulatokba és kombinációkba, ekkor kezd el komplikáltabb lenni. Nagyon összetett mostanra már a break, rengeteget fejlődött. Amikor elkezdtük, még az volt a jellemző, hogy mindenki erőelemes volt és darált, darált, darált. Utána előkerültek a különböző trükkök és újabb hullámok jelentek meg. Szépen elkezdett változni, mára pedig már annyi felől közelítik meg a breaket, hogy óriási választási lehetőségük van a fiataloknak és a szájukba is van adva ez a tudás. Ebből kiindulva nagyon sok ütközés is van tánc és tánc között. Mi úgy voltunk vele, hogy mindenki azt csinál, amit jónak lát, ne erőltessen semmit, ami nem megy. Én hiába akarok a legjobb erőelemes, poweres lenni az országban, ha a képességeim nem erre születtek.

Style Beyond Crew 2

Sub.hu: Te mire születtél?

Lakatos Csaba: Én inkább a táncot részesítem előnyben. 2-3 évvel ezelőtt kaptam egy nagyobb inspirációt, aminek hatására jobban szem elé került a tánc. Foglalkozok trükkökkel, powerekkel, de nem feltétlenül az erősségeim. Ha utcára megyünk, mindig van látvány rész, de ha versenyre, nem azzal próbálnék meg érvényesülni. A power Makk részéről erős, ő az országban az egyik legerősebb a tudása és a képességei alapján is, nem megkérdőjelezhető. Inkább kiegészítjük egymást, mindenkinek van egy profilja, mindenki azt csinálja, amit tud és így vagyunk teljesek. Hiába jó két ember ugyanabban az elemben, nem lehet tízszer ugyanazt csinálni egymás után.

Sub.hu: Mi volt az inspiráció, amit említettél?

Lakatos Csaba: Ez egy emberhez köthető, Szomorú Gabihoz, a régi Enemies Squadból, akivel egy OSG-n (Offline Sport Games) indultunk pár éve. Volt egy rákérés, amikor két-két ember táncolt és én Makk-kal táncoltam. A párbajt el is vittük és továbbjutottunk a legjobb 4-be. Ekkor jött oda hozzám Gabi és inspirált arra, hogy kezdjek el komolyabban foglalkozni a top rockkal és a tánccal. Akkor ez jó hatással volt rám és eldöntöttem, hogy komolyan elkezdek vele foglalkozni. Másik legkomolyabb inspiráció, az a Kempi nevéhez fűződik, aki Debrecenben a tősgyökeres táncosok közé sorolható. Debrecen első generációs táncoscsapata  a Twisty Klikk volt, aminek rajta kívül tagjai voltak még Oxy és Lefi. A tudásuk és a hozzáállásuk minden téren minőség fölötti és ezt nem fényezésből mondom. Nagyon jó táncosok és emberek, a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolunk velük. Sokat is szoktunk ezen vigyorogni, hogy mi rajtuk nőttünk fel, ők meg végig nézték ahogy mi szépen kinőttük magunkat. Kempi volt a legnagyobb inspiráció, ő már azóta kint él Belgiumban. Egyértelmű, hogy ő volt a legmeghatározóbb, nem csak táncban, de emberileg is.

Sub.hu: Milyen más projektekben vagy most még benne?

Lakatos Csaba: A Pi-Cool nevű csoportban vagyok még. A Pi-Cool rengeteg változáson ment keresztül az utóbbi időben, de egy nagyon komoly múlttal rendelkező csoport. Régen komoly produkciókkal jelentek meg a magyar hip-hop világában, főleg a tánc terén. Most már egy teljesen más formában levő, új hullámos Pi-Cool, és velük szeretnénk egy hip-hop táncszínházat összehozni, ami egy 45-60 perces darab lenne. Különböző táncstílusok jelennek meg benne és csak saját zenékkel és saját koreográfiákkal dolgozunk. Ami benne van, az tehát a saját tudásunk, külső termék nincs. Rengeteg helyről vannak táncosok a csoportban, csak havonta egyszer tudunk próbálni vagy Pesten, vagy Győrött, vagy Debrecenben. Nem egyszerű munka, nagyon nehéz az időpontokat összeegyeztetni. Most már nem tinédzserek vagyunk, akik kiszabadulnak a koliból, mindenkinek meg van az élete, párkapcsolatok, munka stb. Szépen lassan, kis léptekkel, nem kevés buktatóval, de azért haladunk előre. Ha minden jól megy, már most nyáron lesznek megjelenései a darabnak, ha nem is az egésznek, de részleteknek.

Ez az egyik vonal, amin most mozgok, a másik pedig, ami májusban indult be, a debreceni divatszínház. Ez egy modellek és táncosok által összehozott 45 perces műsor, aminek az első megjelenése május 1-én, a Stadionavatón volt. Ennek a lényege a különböző táncstílusok találkozása, vannak modern táncosok, verseny táncosok és persze a break. Ezekkel a táncokkal egészítjük ki a modellek megjelenését. Komoly anyagi háttér és tervezés van mögötte, készült belőle kisfilm is. Május 1. után az volt a terv, hogy havonta több alkalommal megfordulunk a produkcióval Debrecenben és környékén.

Sub.hu: Tudsz-e kötni valamilyen csalódást a breakhez? Voltak mélypontok?

Lakatos Csaba: Mélypontjai mindenkinek vannak, amikor az emberben megkérdőjeleződik, hogy mit is kellene csinálni, hogyan is kellene csinálni. Akkora nagy kérdőjelek viszont nem voltak, hogy abba kellett volna hagyni. Hiszen volt megjelenésünk külföldön is, Franciaországban, Dániában, Angliában, voltunk cirkuszozni, táncoltunk parkokban, hotelekben, jártunk ki Franciába a gálákra, pörögtünk. Az akkori körülményekhez képest kihoztuk belőle a maximumot. Most már egy kicsit „lájtosabban” működünk a változások miatt.

524450_10151084155923836_259990636_n

Sub.hu: Milyen a magyar helyzet? Fejlődőképesek vagyunk? 3 ember Debrecenben iszonyú kevés.

Lakatos Csaba: Biztos vagyunk többen, akik b-boynak mondják magukat, de aki komolyabban benne van ebben a kultúrában, mint mi, az tudja, hogy ki az, aki hitelesnek számít és ki az, aki nem. Nagyon sokan összetévesztik a szezont a fazonnal. Ebben az országban kétféle válaszutat látok. Az egyik az, hogy valaki elmegy versenyezni és lehet, hogy nem a legjobb helyezést hozza, de egy nagyon komoly közegben méretteti meg magát, ők azok az emberek, akik tényleg számítanak. Mi ezt a vonalat képviseljük. A másik vonal, aki inkább az egyszerűbbet választja, Európa és világbajnok lesz, de csak olyan kaliberű versenyekre megy el, ahol úgymond saját magával méreti meg saját magát. Például olyan kategóriában indul, ahol egy csapat indul vagy kettő, nem nehéz másodiknak lenni. Sőt, olyanra is hallottunk példát, ami nem vicc, hogy volt olyan kategória, ahol nem volt muszáj első három helynek lennie, tehát volt első és harmadik helyezés. Volt például olyan is, ami egy tényleges sztori, hogy egy kislány a saját kategóriájában egyedül indult és második lett.

Sub.hu: Jézusom! Miért történhet meg ez?

Lakatos Csaba: Vannak különböző szövetségek és szerveződések, akik sportként kezelik ezt, pedig ez egy kultúra. Aki inkább a sport részéhez kapcsolódik, az az anyagi részéhez akar kötődni és csak fel akar mutatni valami sikert a szponzorok miatt. Van erre egy mondás:

„Be original and hated, or be fake and liked.”

Vannak ugye a kamuk, akik ezermillióan vannak, és vannak, akik tényleg nagyon komoly dolgokban vesznek részt és mégsem tudnak róluk. Nagyon sokan ezért Debrecenben is, inkább az előbbi csoporthoz akarnak tartozni, mert úgy gondolják, hogy egy kamu díjjal előrébb vannak..

Sub.hu: Hogyan kezdtetek el breaket tanulni? Videókból?

Lakatos Csaba: Eleinte más táncosoktól láttunk el mozdulatokat. Nagyon nagy hatással volt ránk Mátészalka, ahol régebben komoly break pörgés volt. Volt egy másik csapat is, a Siriék, akik Debrecenben is és Nyíregyházán is megfordultak sokszor és már akkor komoly táncosoknak számítottak. Először tőlük tanultunk, ellestük mi hogy van, próbáltuk magunkat fejlesztgetni. Utána megkaptuk az első videokazettákat, amikre külföldi és magyar versenyek voltak felvéve. Így szépen gyarapodott a tudás és eljutottunk versenyekre, ahol szintén mindenkinek tágult a látásköre. Egymásnak is és magunknak is segítettünk, próbáltuk értelmezni a mozdulatokat. Állandóan nyomtuk, nem mindig haladtunk a leggyorsabban, de csináltuk. Mostanra már azt mondhatom, hogy elég színes és széles a tudásunk.

Sub.hu: Említetted a sulit az Ifiházban, de az utánpótlással mi lesz? Az 5 emberből, lehet 6?

Lakatos Csaba: Zsónál én is tartottam órákat, vannak nagyon jó képességűek és kevésbé jók, de mindenki csinálja. Ügyesek, haladunk. Többnyire nagyon sok a jelentkező, de kevesen birkóznak meg azzal, hogy egy bizonyos tudás után, amit „bárkitől” meg lehet kapni, már nem mi tudunk segíteni, hanem ők saját magukon. Aki nem foglalkozik vele és nincs elég kitartása, az kihullik.

„Jaj ez nagyon nehéz, ezt nem lehet megcsinálni”, stb. Aki így kezd bele, az nem is fogja megcsinálni. Igen, rengeteg folttal jár, fájni fog a bokád, fájni fog a csuklód, fájni fog a nyakad, ki fog kopni a hajad, le fogod verni a medencédet, szétvered a lábad, vérezni fogsz, rengeteg minden történhet. Nem azt mondom, hogy ezek általános példák, de bármi lehet. A break tánc ilyen, az elején nagyon fájdalmas, közben is az, és mire végzel mindennel addigra lesz a legfájdalmasabb, mert az ízületeid már a holdon lesznek.

Style Beyond Crew 1

Sub.hu: Meddig lehet ezt csinálni?

Lakatos Csaba: Nem tudom. Van olyan, aki még 40 évesen is nagyon aktív, van olyan, aki pár év után feladja, mert nem bírja a szervezete, mi nagyon jól állunk. Én már lassan 30 leszek, Makk 27, Zsó 27, Nagy Zsolti 36-37. És még mindenki aktív. Minden edzésen nyomjuk, amíg bírjuk, nem minden 10 perc után pihike. Főleg, amikor megyünk utca táncolni, akkor látszik meg rajtunk, hogy mennyi teherbírásunk és állóképességünk van. Volt amikor 8-10 műsor is lement egy nap, leterhelő volt.

Sub.hu: Mikor láthattunk titeket legutóbb és mikor láthatunk legközelebb?

Lakatos Csaba: A Pulyka napokon (május 31.- június 1.), amit a Barabás Étterem szokott csinálni. Nem volt egyszerű a sztori, mert ha ki akarunk menni a főtérre, akkor területfoglalási engedélyre van szükségünk, ami költséges. Viszont a Barabás Étterem vezetője volt annyira kedves velünk, hogy megadta nekünk a lehetőséget. Annyi feltétele volt, hogy amikor műsor volt a színpadon, akkor nem táncolhattunk, mert ebből múlt évben is volt egy kis ütközés. Mi ugyanis jobban felkeltettük az emberek érdekelődését, mint ami a színpadon volt. Legközelebb pedig június 7-én az Ifiházban lépünk fel a ti rendezvényeteken.

Sub.hu: Tehát ha nem magánterületen vagytok, akkor mindenképp kell engedély?

Lakatos Csaba: Érdekes ez egyébként, mert augusztus 17-18-19-re, amikor a legnagyobb pörgés van, akkor nem kérnek tőlünk területfoglalási engedélyt, viszont 20-án még ki sem raktunk semmit, már jönnek oda hozzánk, hogy van-e. Mi inkább megelőzzük ilyenkor a bajt, odamegyünk, kifizetjük és lehet zúzni.

Sub.hu: Mit jelent most neked a break és mit jelentett 15 éve?

Lakatos Csaba: Amikor elkezdtük, akkor még nem tudtuk, hogy mit csinálunk, csak flesh volt, csajoztunk és breakeltünk, akkor még máshogy fogtuk fel. Azóta ez megváltozott. Nagyon sokan nem tudják értékelni, akik csak folydogálnak a divathullámmal és nincsen egyedi stílusuk, azoknak mindegy, hogy mit csinálnak. Van olyan viszont, aki valamiben megtalálja magát, pl. a dobolásban, a steppelésben, vagy mint mi, a breakben. A hip-hop kultúra pedig nagyon színes, hozzá tartozik a graffiti, az extrém sportok, a zene, stb. Aki ebbe belekerül, érdekes dolgokat tapasztalhat. Ilyen szinten tehát változott a látásmódom. Örülök, hogy ebbe belekerültünk, így a városnak egy olyan magjában vagyunk benne, amivel számolni kell.

Sub.hu: Vannak olyan helyi hiphop arcok, akikkel együttműködtök?

Lakatos Csaba: Azt nem mondom, hogy komolyan működtünk együtt, de Mikulásékat tudom mondani, akik végigkísértek minket. Nem támogatnak minket, nem vagyunk egymás nyakán, de nagyon jól tudjuk, hogy milyen szinten képviselik ezt a kultúrát a városban. Nagyon sokan talán nincsenek is tisztában azzal, hogy kikre épül ez a város. Vagyunk és tudunk egymásról. Régebben komolyabb pörgések voltak, mindig a Nagytemplomnál volt mindenki 2000-2005 környékén. Szerintem ott ment az igazi underground élet. Utána szépen szétváltak ezek a körök. Nagyon sokan kimentek külföldre, Pestre, változtak a dolgok, de aki idetartozik ismeri a másikat és tudja, hogy ki mit csinál.

Sub.hu: Milyenek a versenyek, erős Magyarország?

Lakatos Csaba: Most már Magyarországon is olyan nemzetközi szintű rendezvények vannak, ahol muszáj képben lenni. Magyarország mezőnye kezd szépen felzárkózni Európa szinten, az országban mindenhol vannak nagyon jó táncosok, akik egyre szebben reprezentálják ezt a kultúrát. Pont a közelmúltban egy szlovákiai versenyen breakben is és hip-hopban is magyar lett az első. Van most már Magyarországnak is egy olyan aktív magja, akik nagyon jól képviselik az országot. Ezt mutatja a nemrégiben rendezett Urban Dance verseny és az is, hogy egyre több külföldi csapat érkezik hazánkba. Volt egy olyan időszak, amikor a kultúrában volt egy kis fekete lyuk. Sokan támadták egymást akkoriban különböző stílusú táncosok is, mindenki megkérdőjelezte a másikat. Nevetséges volt. Ha egy hozzáértő táncos akkoriban végigolvasta volna a fórumokat, foghatta a fejét, hogy ez most komoly-e. Most már szerencsére kezd összeállni a dolog.

Sub.hu: Készültök most versenyre?

Lakatos Csaba: Ha jól tudom Mátészalkán lesz az első verseny, amin meg tudunk jelenni, az Msz Extreme Games, amit tavaly nagyon csúnyán elmosott az eső, sajnos. Aztán Böszörményben lesz a KEXX Fesztivál, ott szoktak még 1-1-es párbajokra meghívások lenni. Ez már nem a megmérettetésről szól, inkább egy igazi jam feeling. Csak ismerős arcok vannak, nagyrészt a környékről, mindenki pacsizik, mindenki táncol, nincs tétje. Ez egy olyan verseny, ami maximálisan az élvezetről szól és a közösségről.

Sub.hu: Milyen tanácsot adnál egy friss tehetségnek?

Lakatos Csaba: Ne menjen át kamuba. Ne a kamu táncosokkal foglalkozzon, hanem inkább szenvedjen, tűrje a savat másoktól és harcolja ki a tiszteletet, mert akkor sokkal komolyabb elismerésekben lesz része, mint a bohóc embereknek, akik csak felépítenek egy álomvilágot és leforgatják a 100. Step Up klipet. Az ilyeneket nem névlegesítem, mert nem akarok megbántani senkit. Ki vagyunk élezve rájuk, mert megszégyenítik a breaket, elhiszik magukról, hogy originalok, de közben nem. Nem kérdőjelezem meg senki tudását, mindenkinek meg van a saját kis öntudata, mindenki tudja, hogy mit csinál. Aki igazán tudja, hogy mit kell csinálnia, az ott van, ahol lennie kell. Nem okítunk senkit, nem vitázunk senkivel, vitáztunk már eleget. Mi mindig nagyon egyszerűen elintéztük az ilyen helyzeteket, bárki aki megkérdőjelezi, amit csinálunk, ott a táncterem és lehet bizonyítani.

Sub.hu: Köszönjük az interjút! 7-én találkozunk!

Lakatos Csaba: Én is köszönöm.

Share Button