Perspektíva

Némi technikai bakik hátráltatta keretek között, de végül sikeresen levetítésre kerültek szombaton a Kós Károly Művészeti Szakközépiskola vizsgafilmjei. A Modem belső kertjében tartott vetítésen láthattunk különböző témákban készült kisfilmeket. Összegészében üdítő volt látni a fiatal alkotók gondolatvilágát. Reméljük, hogy a törekvéseik idővel meghozzák a várt gyümölcsöt és a magyar filmes szakma teret enged a tehetségek kibontakozásának. 

Fülöp Anett – Torzulások

Fülöp Anett: YouTube

A mai Perspektívában bemutatott film a fekete-fehér stílusával a noirt idéző Torzulások, amely már az első képkockáival erősen hat a nézőre, éreztetve, hogy komoly témához nyúlt az alkotó, Fülöp Anett. A természetből indulva érkezünk meg az ember által uralt és épített környezetbe. Itt csak elvétve található meg a természetesség, ami homályossá válik, ahogy a tájon felületesen átsiklunk. Erős szimbolikájával érezteti, hogy többet akar mondani, mint amit első megtekintésre felfedezni vélhetünk. A lényeg pedig nem más, mint maga az ember.

“Az ember a központ, a lényeg, és az, ami talán kezd kiveszni belőlük mostanában, az emberség, elhalványodó és az eltűnő helyére lényegtelenek férkőznek be. A film a kiüresedésről, az emberek elidegenedéséről, a rohanó világról, az emberi való megszűnéséről szól, és arról, hogy a világ változásai közben az ember is megváltozik, kifordul, az igazán fontos dolgok előbb lényegtelenné válnak, majd végleg elvesznek.” (A Torzulások szinopszisából)

A folyamatosan visszatérő kettősséget idéző tükröződésekben éleződik ki az egymással szemben álló értékek lényegtelenné válása, majd teljes eltűnése. Az önálló szabad gondolkodás, mint körfolyamat bezárul és egy pontba sűrűsödik, üressé téve az embert, akárcsak egy kirakat bábu. Nem marad hátra más, csak az élet rohanó léptékű haladása előre, a végén pedig egészében való eltűnése. A zene pedig teljesen kiszolgálja a képeket, ezáltal harmóniát teremtve. Ahol gyorsul a tempó ott a zene is erősebbé válik, majd lassul, halkabb és lágy lesz.

A központi elem és annak értékei vagy éppen értéktelenségének bemutatására irányuló törekvés teszi a filmet összességében értékessé a hibái ellenére is. Nem enged másra gondolni csak az elmúlásra és a halálra. A pusztulásra és a megváltozott normák helytelenségére. Ezzel pedig ítélkezik és önmagát ellentmondásos helyzetbe hozva az önnön értékét kérdőjelezi meg. Miközben ábrázolja az emberiesség kiüresedését és az ember eltűnését az általa fizikailag is felépített értékekből, valami mégis megmarad. Megmarad a táj, a város, amely végig szimbólum és kettős értéket képvisel. Reményt nyújtva, hogy a már egyszer megteremtett, alkotott és létrehozott dolgok, alkotások és normák az Ember eltűnése után is fennállnak majd.

Share Button