Jeu de Paume – Horna Kati kiállítás

“Önnön esszenciád visszanyerését teszi lehetővé a képkockák készítése.” *
“Minden egyes formát egy varázslatos üzenet kelt életre.” **

Horna Kati

KatyHorna_10
Horna Kati
Remedios Varo, Mexico, 1957

A Magyar Dráma Napjáig (2014. 06. 03. – 09. 21.) volt megtekinthető a párizsi Jeu de Paume (ejtsd: zsö dö pum) múzeumban Horna Kati magyar fotográfus hat évtizednyi munkásságának legfőbb alkotásai. Eredeti nevén Duetsch Katalin 1912. május 19-én Szilasbalháson (ma Mezőszilas) született. A második hazájának tekintett Mexikóba férjével (José Horna) együtt 1939-ben kényszerültek emigrálni és a fővárosban telepedtek le, ahol 2000. október 19-én bekövetkezett haláláig aktívan alkotott és oktatott.

KatyHorna_16
Robert Capa
Horna Kati Pécsi József stúdiójában, Budapest, 1933

Élete jól dokumentált már csak abból a tényből fakadóan is, hogy ő maga örökített meg fényképen szinte mindent. Levelezésekből és beszámolókból ismerhetjük, hogy milyen személy is volt ő. Vas István emlékirataiban alapos leírást is ad róla:

„Szőke haja volt, lenszőke, hamvas, tejfehér bőre, két halovány rózsával szép kerek arcán, amely szabályos is volt meg vadóc is. Vadóc már csak a kerete miatt is, mert az a sima, puha, szőke haj mindig borzas volt egy kicsit, sőt szinte lazán lengett, mint amikor még nem egészen arany búzatáblán szalad a szél, vagy ha kukorica haját borzolja. Vadócnak hatott az öltözködésével is, pedig nem volt benne semmi keresettség, nem is igen engedhette volna meg magának: szegény lány volt, anya és három nővér apátlanul küzdő családjában élt.”

Kosárka József remek írása összefoglalja mindazt, amit érdemes tudni róla és életéről.

KatyHorna_04
Horna Kati
Címtelen (Vélez Rubio, Almeria province, Andalusia, Spanish Civil War), 1937

Már a kiállításra tartva megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy hazafele jegy hiányában, az ember meg is érdemli, hogy úgy jusson haza ahogy tud, ha képes 1700 km-t utazni pár fényképért. Miközben izgalommal vártam a kiállítást, az elképzeléseimet is felülmúlta, hogy nem csak képes volt Kassák Lajos tanításait átadni arról, hogy a művészettel meg lehet változtatni a világot, hanem spanyolországi fotóiban közben ugyan olyan játékos tudott maradni, mint ahogy kezdő budapesti képsorain. Ugyan úgy meg tudta ragadni művésziességgel Párizs utcáinak pillanatképeit, mint ahogy gondolatokat és értékeket közvetített a kibontakozó spanyolországi street art kezdemények megörökítésével.

A fájdalom különböző szögekben való beállításával a kísérletezés mellett megnyitotta a lehetőséget annak (a fájdalomnak) más nézőpontból történő szemléltetésére. Lényegében Robert Capa munkájának az alternatíváját nyújtotta művészi eszközökkel. Míg Capa a konkrét háborút dokumentálta, addig Kati a háború hatásait a háttérországban. A háború “mellékhatásainak” bemutatás nem csak a szociális társadalmi kérdésekre fogékony, érzékeny alkotó lelkivilágát és gondolatait mutatják be, hanem emellett önkéntelenül is felhívja figyelmünket a kollázsaival és újszerű technikáival.

Fényképeinek túlnyomó többsége fekete-fehér, mégsem érződik a színek hiánya. Minden más rajtuk és bennük van. Érződik a katona bekeretezett portréjának és megfakult egyenruhájának ellentétbe állítása a megfestett cseresznyefák festményével, amelyek megkoponáltan kollázsként vannak összerakva. Láthatjuk, hogy mikre használható még egy templom, hiszen az összehordott lőfegyverek és puskaporos hordók, ételek háború idején felülírnak minden törvényt. Assassins című fényképén pedig a templom fala hirdeti az “igét”, amelyen látható a propagandista és plakátfotózás keveredése.

What goes into the basket stop motion technikájú kezdeménye megmutatja, hogy miket dobhatunk ki a kukába. A jövő és enyészet tipikus depresszív megjelenítése a horrort idézi a Fear dolls című, babákat ábrázoló sorozatán. Majd tovább haladunk és első ránézésre kellemes kép elé érkezünk, ahol szinte a mennyekben ülünk a lépcső tetején, amely a dunai rakpartot idézi.

Mexikó kegyes volt hozzá és férjéhez. Befogadta őkét és Kati meghódította azzal, hogy az addigi összegyűjtött tapasztalataival egy érett alkotóvá, művésszé vált. Kiforrott egyedi stílusa az eszmék hatásain túl mutatkozik meg.

KatyHorna_12
Horna Kati
José Horna Edward James házának makettkészítése közben, (José Horna Working on the Maquette for Edward James’s House) Mexikó, 1960

A kiállítás, életének öt korszakra osztásával felépülve, teljes áttekintést nyújt munkáiról és az európai korszak minden borzalma és boldogsága végighullámzik hangulatunkon. A lélek mélységéig hatoló szemek belénk látnak, és túlmutatnak rajtunk vagy az alkotásokon. Azt hinnénk, hogy minden borzalomat hátrahagyva, egy új világban, a tehetség a boldogságra fókuszál, de a maszkos, minket is megfélemlítő emberek a Ku-Klux-Klan-t megelőzve az erőszak nyíltságának teljes, dühítő kifejezése. Reprezentálja a névtelenség mögé bújtatott cselekvőképtelenséget, mert attól még nem történik változás, hogy dühösek vagyunk. Ámbár a halál mindig új kezdet.

KatyHorna_13
Horna Kati
Az üvegpalack, (The Bottle) Mexikó, 1962

KatyHorna_06
Horna Kati
A féleleim babái (Dolls of Fear), Párizs, 1939

KatyHorna_III_85
Horna Kati
Lépcső a Székesegyházhoz (Ascending to the Cathedral), Spanyol polgárháború, Barcelona, 1938

KatyHorna_07
Horna Kati
Tél az udvarban (Winter in the Courtyard), Párizs, 1939

KatyHorna_II_56
Horna Kati
Esernyős, CNT találkozó, (Umbrellas, Meeting of the CNT), Spanyol polgárháború, Barcelona, 1937

KatyHorna_02
Horna Kati, Wolfgang Burger
Címtelen, Hitleri széria, (Untitled, Hitlerei series), Párizs, 1937

KatyHorna_II_60
Horna Kati
Címtelen, (Untitled, Carneval de Huejotzingo), Puebla, 1941

IMG-1410347270666-V

C360_2014-09-10-13-19-57-649

C360_2014-09-10-13-19-47-634

Összességében pedig a kiállítás erőteljes érzelmi hatása alatt a fent idézett mondatokat olvasva léphetünk vissza a valóságba Horna Katalin inspirációjának szellemében, arra gondolva, hogy nem is akarjuk elhagyni a termet, mert örökre beleragadnánk az általa mutatott világba, amely egyszerre hátborzongató, dühítő, érzékeny, érzelmes. Végül nincs más menekülési útvunalunk, csak az, hogy realizáljuk, hogy egyetlen teendőnk az alkotás.


* “The framing enables you to reclaim your own essence.”
** “Every form is animated by a magical message.”

Share Button